Hamisítás és hamis iratok felhasználása – Románia Büntető Törvénykönyve
A hamisítás bűncselekményei Románia Büntető Törvénykönyvében a különös rész VI. címében szerepelnek, azonos elnevezéssel. Ebből következik, hogy a jogi védelem tárgya éppen a közbizalom, amelyet az okiratoknak, pénzeknek és más fizetési eszközöknek tulajdonítanak. E bűncselekmények szabályozásának célja az egyes tárgyak meghamisításának vagy hamis előállításának megakadályozása, oly módon, hogy az ne befolyásolja azok általános hitelességét.
A hamisítás tárgyától függően a Büntető Törvénykönyv 310-328. cikkelyei külön szabályozzák a bűncselekményeket. Így a hamisítás pénzérméken, hitelcímleteken, fizetési eszközökön, bélyegeken vagy postai utalványokon, hivatalos dokumentumokon és okiratokon is elkövethető. Bizonyos esetekben a jogalkotó nemcsak a meghamisítás vagy hamis előállítás cselekményét bünteti, hanem az ilyen tárgyak forgalomba hozatalát is. Egyes bűncselekményeknél a jogsértés tipikusságát az határozza meg, hogy a hamis tárgyakat forgalomba hozták, illetve mások felhasználásra kapták.
A leggyakrabban előforduló jogi helyzetek, amelyek bírósági ügyek tárgyát képezik, az eredeti vagy magánokiratok hamisítása. E bűncselekmények elkövetési módja változhat az elkövető által az okiraton végrehajtott cselekmények függvényében. Így a hamisítás lehet anyagi vagy szellemi jellegű.
Az anyagi hamisítás esetén az írás vagy aláírás meghamisításáról, illetve egy hivatalos dokumentum meghamisításáról vagy hamis előállításáról van szó. A szellemi hamisítás, az anyagi hamisítástól eltérően, azt követeli meg, hogy az elkövető köztisztviselő legyen, és hivatali tevékenysége során olyan tényeket vagy körülményeket igazoljon, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, vagy tudatosan kihagyja azokat.
A köztisztviselői státusszal kapcsolatban a román Büntető Törvénykönyv a 175. cikkelyben határozza meg a köztisztviselő fogalmát, és ezt a minőséget azoknak a személyeknek is megadja, akik közjogi méltóságot töltenek be, vagy akik az állami hatalom gyakorlásával kapcsolatos feladatokat látnak el. Ezenkívül a törvény nem hagyja figyelmen kívül azokat a személyeket sem, akik köztisztviselőként kezelhetők. Ilyenek például azok, akik közérdekű szolgáltatást látnak el, amelyre állami hatóságok ruházták fel őket, vagy akik az adott szolgáltatás ellátása során ezen hatóságok ellenőrzése vagy felügyelete alatt állnak (például közjegyzők, állami kórházak stb.).
Így a köztisztviselői vagy ahhoz hasonló státusznak a bűncselekmény tipikussága szempontjából csak a szellemi hamisítás esetén van jelentősége. Ugyanakkor ez a minőség a Büntető Törvénykönyv 320. cikkelyének (2) bekezdésében is megjelenik a hivatalos iratok anyagi hamisításával kapcsolatban, ahol az elkövető különleges státusza súlyosbító tényezőként szerepel, és szigorúbb büntetést von maga után.
Hamisítás és hamis iratok felhasználása – elévülés Romániában
A büntetőjogi felelősség elévülése olyan anyagi büntetőjogi intézmény, amely befolyásolja az elkövetők felelősségre vonhatóságát. Ez az állami szervek tétlenségének szankcionálására szolgál.
A törvény által meghatározott különleges határok szerint a büntetőjogi felelősség elévül az 154. cikkely (1) bekezdése szerint, amely az alábbi határidőket állapítja meg:
- 15 év, ha az elkövetett bűncselekményre az életfogytiglani szabadságvesztés vagy 20 évnél hosszabb börtönbüntetés van előírva;
- 10 év, ha az elkövetett bűncselekményért 10 évnél hosszabb, de 20 évnél rövidebb börtönbüntetés jár;
- 8 év, ha az elkövetett bűncselekményért 5 évnél hosszabb, de 10 évnél rövidebb börtönbüntetés jár;
- 5 év, ha az elkövetett bűncselekményért több mint egy év, de legfeljebb 5 év börtönbüntetés jár;
- 3 év, ha az elkövetett bűncselekményért egy évnél rövidebb börtönbüntetés vagy pénzbírság jár;
Hamisítás és hamis iratok felhasználása Romániában – büntetések
A Büntető Törvénykönyv a hamisítás bűncselekményeit szabadságvesztéssel bünteti, amely bizonyos esetekben pénzbírsággal is helyettesíthető a bűncselekmény súlyosságától és következményeitől függően.
Így a szellemi hamisítás esetén a törvény által előírt büntetés egy és öt év közötti, míg az anyagi hamisítás alapesetben hat hónaptól három évig terjedhet. Ha az elkövető különleges státuszú személy, akkor súlyosbító tényező érvényesül, és a büntetés egy és öt év közé emelkedik. Pénzhamisítás esetén a maximális büntetés tíz év börtön, mivel a hamisított pénz forgalomba hozatala nehezen visszafordítható következményekkel járhat.
A magánokiratok hamisítása esetén a törvény hat hónaptól két évig terjedő szabadságvesztést vagy pénzbírságot ír elő, míg a hamis iratok felhasználása három hónaptól két évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbírsággal büntetendő.
